Louis M. Martini Lot No1. 2007

 Évjárat: 2007

Típus: száraz vörös

Termőhely: Kalifornia, Napa

Dugó: Natúr 45x24

Ár: 145 US $

Érett illat, szép fával kiegészítve, semmi paprikás felhang. Mély lila szín, nem látni át a poháron. Kerek, mégis élénk savak, jó tannin érzet, érett, nem szárít.

Alkohol nem lóg ki, de lezsibbasztja a nyelvet. Tökéletes alapanyagból készülhetett. Jó érettség, jól iható. Nincs ízorgia, de jóleső tartalmas bor. Mazsola ízzel köszön el, akár bordói is lehetne. 8 pont

Louis M. Martini Lot No1. 2006

 Évjárat: 2006 

Típus: száraz vörös

Termőhely: Kalifornia, Napa

Dugó: Natúr 45x24

Ár: 145 US $

Érett komoly illat, a hordó kevésbé van jelen, mint az előző évjáratnál. Még mélyebb, hibátlan szín. Nagyobb formátomú bor. Kimondottan hivalkodó bor, egy 15-ös alkohollal, szinte dicsekszik a paramétereivel, de még így sem egy tipikus kaliforniai bor, de már inkább az újvilági stílust tükrözi, mint a francia eleganciát. Szárítóbb tanninok, de itt is jó savak vannak. A 2007 közelebb állt a szívünkhöz, de ez is 8 pont.

 Chateau De Rochemorin

Évjárat: 2003 

Típus: száraz vörös

Termőhely: Pessac-Leognan

Dugó: Natúr 45x24

Ár: 12 euro

Színe mélyvörös. Illata kibontáskor fáradt, dekantálást igényel. Kevés őszi gyümölcs még felfedezhető benne, de a palack már uralkodik az illaton. Nem kimondottan vastag bor, lehetne testesebb, hozza a tisztes bordói formát. A cabernet sauvignon és a merlot párosból az utóbbi uralkodik. Mindenesetre egy kellemes jól iható korrekt bor, a borvidékre jellemző egyensúllyal. Már nem érdemes tovább tartani.

4 pont

Pinot Noir - Mészáros Pál

Évjárat: 2009

Típus: száraz vörös

Termőhely: Szekszárd

Dugó: Natúr 45x24

Ár: 1500 Ft

Mészáros Pál egy nem túl ismert szekszárdi termelő, egy komoly kis pincével és néhány szépen kimunkált borral. Pár hete meglátogattuk, elsősorban a pino, a cab franc és a grál kadarkája miatt. Nos, úgy tűnik korábban pont belenyúltunk ezekbe a borokba. A többi tétel felejthető volt. A pince szép Pali bácsi egy igazi jovális bortermelő, a borokban pedig van potenciál, pár év és nem lesznek talán hullám völgyek.

A borról.

Tüzes illat,

 sokat ígérő. Sötét vörös szín, ami egy pinothoz képest szép teljesítmény, mindenféle barnaság nélkül. Ízében a 2007 évjárat melegsége érződik. Szép savak, a szekszárdi löszön sz

éppen beérett nem tolakodó tanninok. Kerek közepesen testet, jól csúszik. Továbbra is maradok annál a véleményemnél, hogy a szekszárdi borok egyensúlya jobb, mint a villányi szomszédoknál.

6 pont

1500 forintért nagyon jó vétel.

Gere Kopár

Évjárat: 1997

Típus: száraz vörös

Termőhely: Villány

Dugó: Natúr 45x24

Ár: nem forgalmi tétel

Születésnapi ajándék, amit két hosszú hónapig tovább érleltem a pincémben, majd a kisebbik fiam keresztelőjén felbontottam a hellyel-közzel műértő rokonság és a magam örömére. 1997 Villányban nagy év, a sztár borászok még nem igazán sztár borászok, ekkoriban indul el a barrique őrület hazánkban, viszont a borokat még nem akarják agyon extrahálni és van élet 14,5 alkohol alatt is.

Nem merek nagy reményeket fűzni az ilyen korú bizonytalan körülmények között tárolt borokhoz, ennél a tételnél is lenéző jóindulattal húztam ki a dugót a palackból.

Szerencsére nem kellett semmit megbocsátani a bornak. Szépen összecsiszolódott ízek, jó hordó és szép palack érettség. Mint egy prémium bordói cuvée. Szép kifinomult bor, nemhiába Gere Attila zászlóshajója, kár hogy nincs már belőle több.

9 pont

Sajnos a kevés ami megmaradt kb 6 óra múlva már erősen oxidálódott volt. 

2009. Incognito

Rajnai rizling, vajdasági

Vajdaság és Újvidék szőlő és bortermesztése az utóbbi 5-6 évben kezd megújulni. Hazánkban a legismertebb és legelismertebb bortermelő Mauer Oszkár. De folyamatosan jelennek meg a piacon az egyre szebben iskolázott borok. Az talaj kövérebb mint a kiskunság rónáin, ez főleg a borok tartalmasságában mutatkozik meg. A 2009 Incognito sem egy túl bonyolított bor, kategóriájában viszont kiemelkedő. 

Minerális illat, fajtajelleges rizlinges buké. Illatában, ízében is minerális, mondhatni meglepően ásványos, vak teszten somlói borok közé is be lehetne csempészni. Könnyed hibátlan jól csúszó bor.

7 pont

La Bastide

Évjárat: 2008

Típus: száraz vörös

Termőhely: Franciaország

Dugó: Natur 45x24

Ár: ?

A párizsi Bor Múzeum igazgatójának bizonyos Claude Josse boral.

Semmi különöset nem tartalmaz, fiatal merlotos illat. Könnyű, frss savak, jó hordó, érett de nem lekerekedett tanninok. Jól iható, érlelésre alakalmas. Közepesen hosszú lecsengésű.  

Viszont egy teljesen korrekt, élvezhető bor, azt adja, amit egy francia vörös bortól elvár az ember. Ha ilyen lenne a magyar középszer, akkor nem sértődnének meg a termelők miden egyes jegyzett borszakértő magyar vörös borokról írt jegyzetein.

6 pont

La Fraghe

La Fraghe Bardolino Classico

Évjárat: 2000

Típus: száraz vörös

Termőhely: Verona, Olaszország

Dugó: Natur 45x24

Ár: nem forgalmi tétel

Kibontás után zárt, pár órát szellőztetni kell. Szépen kinyílik, meglepően gyümölcsös. Szílva illat dominál, dohány vegyül bele, kimondottan kellemes.

Ízében érett tanninok, szép kerek savak, jó egyensúly. Az alkohol csupán 11,5 % ezért is külön kellemes meglepetés. Jól iható, legjobb formáját 1 nap után futja, közepesen hosszú lecsengés. Pozitív csalódás. 8 pont

Horse Haeven Hills Merlot

Columbia Crest

Évjárat: 2008

Típus: száraz vörös

Termőhely: Washington, Usa

Dugó: Natur 45x24

Ár: 15 USD

Egy vérbeli újvilági bor került a pohárba, ami nem kaliforniai. A Washington államból származó borok egyelöre elkerültek, úgyhogy a déli szomszéd borait vettem viszonyítási alapnak, nem hiába. 92% Merlot, 5% Cabernet sauvignon, 3% Cabernet franc és egy "leheletnyi" Shyraz.

A borászat szerint francia és amerikai hordókban erjedt és érlelődőtt. 33% első és 67% másod töltésű hordókban. A gyümölcs egy rész zúzva lett, a máásik részét egész fürtként préselték ki.

Illatában a fa intenzíven jön, néhány tekerés után áfonyát és dohányt lehet még felfedezni benne.

A tanninok szárítanak, nem egy tipikus merlot, legalábbis Európában nem lenne az, de tipikus újvilági bor. Sok fa, sok tannin mély lila, már-már fekete szín közepes test. Ízeit is a fa és a tannin kettőse uralja. A 14,5 alkohol nem lóg ki, nem is édesíti meg a bort. Viszonylag rövid lecsengés. Kevesebb taninnal egész egyensúlyos bor lehetne. De ezért az árért teljesen korrekt terméket kapunk.

5,5 pont

Chateau Ségur

Haut-Médoc

Évjárat: 1994

Típus: száraz vörös

Termőhely: Médoc, Bordeaux

Dugó: Natúr 44x24

Ár: -

A pincében régóta porosodó tétel volt, az elkövetkező Franciaországi utam apropóján bontottam ki egyik vasárnap. Kidugózás után illata nagyon zárt, ami egy 15 éves bornál talán normálisnak mondható. Négy órányi dekantálás kellet neki, de addigra szépen kinyílt. Ha lehet mondani egy illatra, hogy bársonyos, akkor ez az. A 12,5% alkohol ellenére, az alkohol erősen dominál az illatban. A tannin is szépen jelzi már az elején, hogy ott van a borban. Dohány a másik vezér illat, a végén előbújik az igazi ló istálló szag, amit lehet szeretni vagy nem szeretni, ízlés dolga.

Kóstoláskor szép gömböjű savakkal van dolgunk, lágy, édes tanninok, a szárasság kitölti az ember száját, de ez egy kellemes szárító érzés, nem agresszív. Az alkohol kedvesen bizsergeti a nyelvet, szinte simogatja az ízlelő bimbókat. Közepesen hosszú.

Talán még van benne pár év, de nem sok. Ha van még a pincében, lassan ki lehet bontogatni őket. 7 pont.

Bock Capella

Évjárat: 2006

Típus: száraz vörös

Termőhely: Villány

Dugó: Natúr 49x24

Ár: 17400 Ft   Ft

Az előző Bock Cuveével együtt érkezett. A Cuveé után nagy reményeket fűztem a borhoz. Kijött a dugó jó hosszú, ezt szeretik a kínaiak, ilyaet olcsó borba nem tesznek. Gyümölcsös illat, fás felhanggal, eddig még jó. Viszont.

Ízében mindenből túl sok. Sok alkohol, szárító tanninok, sok fa, még a sav érzet is éles, nagyon fésületlen, minden harmóniát és eleganciát nélkülöző. Vagy még nagyon fiatal, vagy nagyon túl extrahált. Pincébe vele most nem szerettem. Fülig Jimmy után szabadon, az vesse rám az első követ, aki meri, de csak 4 pont a bel tartalma miatt, nem az élvezhetőségért.

Bock Cuvée

Évjárat: 2004

Típus: száraz vörös

Termőhely: Villány

Dugó: Natúr 44x24

Ár: 8000 Ft

A villányi nagy nevekkel kapcsolatos álláspontomat egy Gere borral kapcsolatban már leírtam. Az ominózus Gere bor után megint elkezdtem kicsit behatóbban foglalkozni ezekkel a pincékkel. 2003 után egyre kifinomultabb borok kerülnek a palackokba, igaz nem volt nehéz dolguk.

2004-ben szüretelt Bock Cuveé.

Egy szerencsés barter keretében került hozzám ez a bor. Meg kell mondjam nem vártam sokáig a felbontásával. A címkén bizalmatlanul méregettem, a 15 v/v % alkohol nem a legjobb ajánlólevél.

Kibontás után méltósággal zuttyan a pohárba. Semmi barnaság, szép mélyvörös szín. Bíztató.

 Illata meleg, nagy testet ígérő... Kimondottan kellemes. Nem szokásom, de elszipákoltam körülbelül egy percig. Tartalmas, enyhén gyümölcsös illat, nem fáradt, pont jó.

Ízében sem kellett csalódnom. Az illattól csak egy hajszállal marad el a tartalom. Bársonyos, telt, kerek tanninok, kis alkoholos édesség. De azért az alkohol már kiugrik, az első kortyoknál, mintha tűz folyna le az ember torkán. Kortyolható bor, inni csak lassan lehet.

6 éves és még mindig fiatal, a palack buké nem uralkodott el rajta. Sok-sok év állhat még előtte.

Szép bor, robosztus, férfias. De, megint de, amikor a neten megnéztem az árát egy 8000 Ft-os tétel köszönt vissza rám. Tudom mennyi munka van egy ilyen bor mögött, de sajnos ennyit nem …

8 pont

La Bastide Dauzac

Évjárat: 2002

Típus: száraz vörös

Termőhely: Margaux, Medoc, Bordeaux

Dugó: Natúr 49x24

Ár: 30 euró

Egy Pesten élő arcachoni sráctól kaptam életem első saját palack margaux-i borát. Kedves dolog, gondoltam és két napra rá már húztam is ki a dugót. Előtte egy 2007. Takler Kékfrankos volt terítéken, ami nem volt rosz, de írni nem fogok róla, annyira azért nem volt jó.

Dauzac kevesebb alkohollal rendelkezik 12 v/v% mindösszesen, mint a magyar átlag, de mint tudjuk a magas alkohol nem kritériuma a magas minőségnek. Egy karafot is kikészítettem hátha a palackban töltött évek nyomot hagytak rajt, de nem volt rá szükség. Színe nem túl mély, frissen mozog a pohárban, semmi barnaság nem fedezhető fel a karimáján. Első szippantásra friss, virág illat, nem gyümölcsök dominálnak, de bíztató, szép.

Ízében nagyon arányos. Nem lóg ki sem az alkohol, sem a sav, a tanninok is kellő mennyiségben vannak jelen. Már nem túl gyümölcsös, de a palack sem ült még rá a borra. Könnyű de elegáns bor, példás hordó használattal. 

Kellemes bor, jó ívású, a harmadik pohárnál sem válik unalmassá, közepes testű, szerethető. De 30 eurót nem adnék érte. ezért az árért már pannon nagyágyút is be lehet szerezni. Viszont ilyen arányos, jó egyensúlyú borral a hazaiaknál még nem találkoztam. Ezt kell Bordeaux-tól megtanulni.

7 pont

Királyudvar Furmint, Lapis-dűlő

Termőhely: Tokaj-Hegyalja

Évjárat: 2003

Típus: Száraz fehér

Dugó: Natur 45x24

Ár: n. a.

A helyi borversenyek kedves rendezvények és a település kistermelői között igazán jelentős, presztizst jelentő események. A nemzetközi, országos borversenyeken nem vesznek részt három okból. Első, drága a nevezési díj a Vinagorát, esetleg Pannon Bormustrát 60-70 ezer Forint alatt nem lehet megúszni, egy IWC-ről ne is beszéljünk. Kettő, OBI engedély, minimum palackszám egyéb badarságok. Három, minek is amikor vagy megissza a szomszéddal-sógorral, vagy helyben eladja, a pincénél a gazda oldalán pedig majdnem ugyanazt a hatást éri el egy például Megyaszói borversenyen elért ezüst oklevél bekeretezve, mint egy Vinalies, és a megyaszói legalább magyarul van. Egy ilyen helyi borverseny alkalmával, miután lebíráltuk a borokat a polgármester megtraktálta a T. zsűrit az önkormányzat borával. A borversenyen résztvevő borok egész tűrhetőek voltak, viszont a kiejtett szavaknál „önkormányzat bora” elkezdtem keresni a lehetséges menekülési útvonalat, ”száraz furmint 2003”, nagyon. De a tálca már előttem volt, nem volt mit tenni, ezt még meg kell kóstolni. Fapofa, nagylélegzet ÉS meglepetés. Első illa amit vártam oxidáltság, de nem bántó, erőszakból, hanem palack érettségből származó oxidáltság. Pár tekerés után háttérbe húzódik és utat enged a réti ibolyának, mi a fene? Ízében vastag, hömpölyög, szép élő savak belesimulva a borba, friss sárgabarack íz, igazi élvezet. A pohár kiürült kérek még eggyel, a bogármester vigyorog. „Na, milyen az önkormányzat bora?” Ezután elárulja, hogy nem Ő és a kollegák ütötték össze a garázsban ezt a furmintot, hanem a Királyudvar tulajdonosa adta az önkormányzatnak. Szép gesztus szép bor, aki tud szerezzen belőle pár palackkal, megéri.  7 és fél pont

Thummerer Cabernet Sauvignon 1997

Évjárat:  1997

Típus: száraz vörös

Termőhely: Noszvaj, Egri Borvidék 

Dugó: Natur 45x24

Ár: nincs forgalomban

  Egy már rég nem forgalmi tétel került a kezem ügyébe, az egyik polcon bújt el a pincében, 2004-es évjáratúnak álcázva magát.. Most 2009-et írunk, ami 1997-hez viszonyítva egy távoli szám. Akik még emlékeznek rá, azoknak biztosan rémlik, hogy körülbelül erre az időszakra datálható a magyarországi „bor-bumm” eleje. Ekkor jelentek meg nagyobb számban az úgymond hatalmas érlelési potenciállal rendelkező, mély tanninú, magas alkoholú főleg villányi és kisebb arányban egri száraz vörös borok. Ezekhez a tételekhez tartoztak Thummerer család borai is. A szakma ájuldozott, hogy micsoda nagyformátumú borok vannak magyarországon, legalább 10 de inkább 20 év mire a csúcsra érnek, mire megszelídűlnek a tanninok, lekerekednek a savak. Miután ezt majd minded cikkben és kóstolón megállapították, leírták és elszajkózták, utána krokodilkönnyeket hullatva és holmi idő előtti pazarlást emlegetve az összes palackot sorjábban kibontották és a tartalmukat megitták.

  Ezek után szerencsésnek érzem magam, hogy egy szerencsés balesetnek illetve a feledékenységnek köszönhetően ráakadtam erre a palack borra.

  Kissé ünnepélyes hangulatban leporoltam a dekantáló karafomat, és elkezdtem beleönteni a bort. Ezt a bort kb 5 éve kóstoltam utoljára, mély nyomot nem hagyott bennem, de jó benyomást tett, erre emlékszem. Egy angol úriember is ezen a véleményen volt, vissza ment a vinotékába, ahol vette a bort, hogy még kér egy kartonnal, ott mondták neki, hogy elfogyott és már a pincénél sincs, erre a kedves britünk visszakérdzett, és mikor lesz legközelebb?

Míg ezt végiggondoltam a bor ki is levegőzőtt, lássuk.

  Színe az oxidáció biztos jelét viseli magán: barna. A bor tükrös, a palack alján sem látni kiválást, ami nem semmi egy 12 éves bornál, le a kalappal a borász előtt, a technológia rendben van. Másrészrő ez a barnaság nem sok jóval kecsegtet.

Illatában melegség lekvárosság, a som illata dominál, kedvesen csiklandozza az ember orrát.. Az éretlen cab sav-ra jellemző paprikás illatnak nyoma sincs.

   Íze szép. Telt, lekerekedett taninok, még mindig kissé éles savérzet. Kitölti az ember száját, szépen meg van komponálva és még mindig a csúcson van, leginkább egy harmincas évei elején járó ereje teljében lévő, elbűvölő nőhöz hasonlítanám. Öröm volt inni ezt a bort.

  Összbenyomás 7 pont és egy igazolás a borszakértők felé, hogy valóban jól érlelhetők ezek a borok, bár abban nem vagyok biztos, hogy még 12 évet kibírna.