Egy barátomtól kaptam ezt a portugisert, 2009 február végén. Nem mondhatom, hogy el voltam ragadgtatva, mert bár jópár oportót kóstoltam már, de még egy sem győzött meg igazán. Talán azért is mert divat bor – volt- az utóbbi 6-7 évben. Mindig is kissé silleresnek, vékonynak éreztem a portugisereket. Túlterhelt szőlőtőke és hozzáadott tannin rémlett fel a szemem előtt, egy jó marketinggel.

 

Ezért gyorsan kidugóztam a bort, társaságban úgy is jobban, gyorsabban fogy. És meglepődtem, telt illatok, Vörösborra és nem sillerre jellemző szín. Érett, mégis gyümölcsös. Simogató, kedves, jól iható, emellett megvan benne a vörösökre jellemző struktúra.

 

Nem hagytam magamat olyan könnyen meggyőzni, betudtam a jó benyomást és a szép harmóniát a kellemes estének és a jó társaágnak, ezért vásáróltam belőle egy kontroll palackot, ami ugyanazt a formát futotta, mint a szombat esti.

 

Nos 6,5 pont, ami egy portugisertől nagyon izmos – nálam.

 

Gartulálok Gere Atillának és csapatának, nemhiába osztogatják az Év Bortermelője címet.